Párkapcsolat, szerelem...

Minden, ami a szerelemmel kapcsolatos: szakítás, féltékenység, párkapcsolati problémák. Vélemények, levelezések, történetek, kutatási eredmények a párkapcsolati témákban.

hirdetések

hirdetések

FRISS BLOGOK:

NAPTÁR:

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

hirdetések

Google Pagerank mérés, keresooptimalizálás freestat.hu 


statcounter Linkgyűjtemény, linktár Linkkatalógus
Link - Placc Linkgyüjtemény Linkster, a linktér!

Szakértő szemmel ( 17. ) Ambrus Noémi, pszichológus

2010.01.24. 11:12 | juc1us | Szólj hozzá!

Kedves Ági!

Az ismerőseidnek mindenképpen igazuk lehet abban, hogy még nagyon fiatal vagy és előtted az élet, még számos komoly kapcsolat és kaland vár rád. Neked is igazad lehet abban, hogy a férfiban valamiféle „apa- pótlást" kerestél, hiszen éppen az egyik legérzékenyebb korban voltál (18 éves, az érett felnőtt identitás - kialakulás kapujában), és jól esett, imponált a lelkednek, hogy egy ilyen férfi áll melletted, aki elhalmoz a figyelmével és a szeretetével, aki „tudja, hogy mit akar", és aki már tapasztaltan áll a dolgokhoz. Azt azonban nem mondanám, hogy éretten, legalábbis nem igazán felelősségteljesen és nem igazán „egészségesen". Az effajta kutakodó, korlátozó és féltékenykedő magatartás legalábbis arra utal, hogy ez a férfi nagyon határozatlan, bizonytalan (és valójában nagyon is nem tudja, hogy mit akar), valószínűleg nagyot csalódott és komoly kapcsolatra (egyelőre legalábbis) alkalmatlan. Először ugyanis a saját életét kellene rendbe tennie (elgyászolni a válást, lezárni a múltat, eltervezni a jövőt, rendbe tenni a személyes kapcsolatait- főleg a gyermekkel kapcsolatosakat, stb.), és csak ez után kellene párkapcsolatot létesíteni. Neked pedig nincs arra szükséged, hogy a pszichológusa legyél vagy a „pátyolgatója".

A korkülönbség önmagában még nem lenne itt gond, de láthatóan két egészen különböző személyiség vagytok, és egészen mást akartok a világtól, ahogy egymástól is mást akartok és mást is adtok, mint, amit szeretnétek. Túl fiatal vagy ahhoz (ha egyáltalán lehet az ember ehhez elég öreg), hogy lemondj a boldogságról és lemondj arról is, hogy valakit igazán boldoggá tehess. Adj időt magadnak, zárd le az életednek ezt a részét, és lépj tovább. Te nem teheted Őt boldoggá, és ez nem a Te hibád. Neki ugyanis, ahogy már említettem, először magának kell rendbe tennie az életét. Neked pedig a sajátodat kell élned. A fiatalság ugyanis nagyon hamar elszáll (ami nem azt jelenti, hogy később az élet már nem szép), bizonyos dolgoknak pedig most van itt az ideje.

Legyél nyitott, optimista, próbáld meg magad mögött hagyni a nehéz hónapokat és a fájdalmas tapasztalatokat, tanulj belőlük, és meríts belőlük, majd lépj tovább. Amikor majd készen állsz rá, akkor hidd el, hogy az élet az utadba sodorja a neked való társat. Addig pedig használd ki az időt egy kicsit az önállósodásra, tanulásra, munkára; bulizz és barátkozz, élvezd, hogy fiatal vagy, és hogy még számos irányba mehet az életed. Ebbe pedig döntően Te szólsz bele. Vagyis az életed elsősorban a Te kezedben van. Legyél türelmes, ne akard a dolgokat görcsösen, hanem merj előre nézni és merj optimista lenni! Az élet legszebb évei ugyanis még éppen előtted állnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://xelem.blog.hu/api/trackback/id/tr411947574

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.