Párkapcsolat, szerelem...

Minden, ami a szerelemmel kapcsolatos: szakítás, féltékenység, párkapcsolati problémák. Vélemények, levelezések, történetek, kutatási eredmények a párkapcsolati témákban.

hirdetések

hirdetések

FRISS BLOGOK:

NAPTÁR:

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

hirdetések

Google Pagerank mérés, keresooptimalizálás freestat.hu 


statcounter Linkgyűjtemény, linktár Linkkatalógus
Link - Placc Linkgyüjtemény Linkster, a linktér!

Felnőttéválás (5)

2009.10.29. 01:25 | juc1us | Szólj hozzá!

A szülő-gyermek viszony meghatározó mindenki életében. A kérdés az, hogy beleszólhat-e a szülő, ha igen, milyen mértékben felnőtt gyermeke életébe? Diktálhatják-e, hogy mit csináljunk, hogy éljünk, kivel barátkozzunk, sőt, kivel éljünk? De nézhetjük a másik oldalról is, szülőként nyilván mindenki jót akar a gyermekének, a kérdés csak az, hogy ami szerintük jó, azt vajon a csimuta is így gondolja-e? Ádám (26 éves) története egyszerre megdöbbentő és tanulságos.

Az utóbbi hónapokban megjártam a poklot, és még nem vagyok kinn belőle. Az év elején voltam nyelvvizsgázni. Beléptem a várakozási terembe és összenéztem egy lánnyal.
Mondom, hű de jól néz ki, de jó lenne megismerni. Szemezgettünk. Aztán szólítottak a nyelvvizsgához. Ő utánam következett. Mondták a nevét és rájöttem, hogy tudom ki.
Szüleim együtt dolgoztak évekkel ezelőtt az övéivel. Hazamentem és mondtam szüleimnek, mire ők felhívták az édesanyját, hogy a gyerekek együtt nyelvvizsgáztak, és hű de jó, majd beszélünk. Később aztán eljött a családi összejövetel. Ezt követően külön is meghívtam egy sütire és kellemesen elbeszélgettünk. Elkezdtünk közös programokat szervezni (séták, lovaglás, bringázás). Jól éreztük magunkat, nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak. A gondolkodásunk is hasonló, szóval minden rendben ment, egészen addig, amíg egyik nap, amikor hazaértem, édesanyám azzal fogadott, hogy „mióta ezt a lányt ismered, azóta folyton csavarogsz!"
Ezt nem értettem, de apám mellettem állt, így amikor csak lehetett továbbra is találkozgattunk. A hangulat viszont otthon egyre jobban elmérgesedett. Azt mondták, hogy első a phD, meg a karrier, az egzisztencia, majd utána jöhet a magánélet. Én közben szerveztem egy házibulit a barátaimmal, ahova meghívtam a lányt is. Erre a szüleim már együtt támadtak. Szerintük meg kellett volna beszéljem velük, hogy felvihetem-e abba a lakásba, amit ők vettek nekem. Két hete megkeresett az ügyvédjük, hogy a szüleim megbízták, és szeretné tisztázni velem a jogi kérdéseket. Elmondta, hogy a szüleim kérik, hogy a "harmadik személy" (még annyira sem méltatják a barátnőmet, hogy a nevét elmondják az ügyvédnek!) ne tegye be a lábát a lakásba, és ezt nekem vállalnom kell. Én erre helyből nemet mondtam. Kapsz egy lakást, de cserébe megveszünk kilóra. Megmondjuk neked, hogy mikor kit vihetsz fel.... Aztán annyit mondott az ügyvéd, hogy akkor elsőként jogi úton fogják szüleim kitiltani a "harmadik személyt" a lakásból, mert mint haszonélvezők joguk van hozzá. A következő lépés, hogy engem is kitilthatnak a lakásból, illetve korlátozhatják a lakás használatát. Erre mondtam, hogy legyen! Ez volt két hete, azóta semmi sem kaptunk. De én kész vagyok lemondani a lakás tulajdonjogáról, persze nem akarják megváltoztatni, mert az sok pénzbe kerülne. Szombaton felhívtam őket, elhoztam a ruháim. Durva volt, mert minden olyan idegen már a saját szobámban. De a legidegenebbek a saját szüleim.
Te érted ezt?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://xelem.blog.hu/api/trackback/id/tr541482923

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.