Párkapcsolat, szerelem...

Minden, ami a szerelemmel kapcsolatos: szakítás, féltékenység, párkapcsolati problémák. Vélemények, levelezések, történetek, kutatási eredmények a párkapcsolati témákban.

hirdetések

hirdetések

FRISS BLOGOK:

NAPTÁR:

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

hirdetések

Google Pagerank mérés, keresooptimalizálás freestat.hu 


statcounter Linkgyűjtemény, linktár Linkkatalógus
Link - Placc Linkgyüjtemény Linkster, a linktér!

A tiltott gyümölcs (7)

2009.10.29. 01:38 | juc1us | Szólj hozzá!

Egy ideális kapcsolat felvállalható a világ előtt. De mi van, ha bujkálni kell? Ha az újdonsült szerelmünk házasságban él? Adjuk meg magunk a sorsnak, vagy legyünk erkölcsösek? És mi van akkor, ha a korkülönbség is nagy közöttünk? Akár generációnyi? Van az ilyen kapcsolatoknak jövője? Egyáltalán kell jövő? Vagy csak a pillanatnyi szenvedélyek számítanak? Anita (23 éves) is hasonló kérdésekre szeretne választ kapni.

Most járok vezetni tanulni, egy hete kezdtem a rutint, és még csak két órán vagyok túl, de azt hiszem, kezdek beleszeretni az oktatómba. 40 körüli, kicsit kopaszodó, de fiatalos pasi, szőke, világító kék szemekkel. Nagyon jó stílusa van, ráadásul odáig van Spanyolországért, akárcsak én, és szintén szeretne megtanulni spanyolul. Már az első óra után olyan aranyos volt, ahogy kiszálltunk a kocsiból odajött hozzám és tartotta az arcát puszira.
Második alkalommal még jobban „elmélyültek" a dolgok. Sokszor megpuszilgatott, megsimogatta a kezem, a karom, átölelt. Vezetés után, mielőtt felmondtam volna neki a műszakit fogtuk egymás kezét. Úgy érzem, hogy lebegek. Persze tisztában vagyok vele, hogy családos ember, de amikor vele vagyok, ez izgat a legkevésbé. Jó vele lenni, tetszik a stílusa, az öltözködése, az örökös poénkodásai, a kíváncsisága, a mosolya, szóval mint pasi is bejön.
Két nap múlva megyek megint rutinra, már nagyon várom, szó szerint számolom vissza a napokat! :)
Közben azon gondolkodtam, hogy miért nem találok magamnak egy koromhoz illő, normális srácot (max. 30-ig), de most komolyan?! Ezek az idősebb pasik (most az oktató, korábban a teniszedzőm tetszett) meg tök aranyosak, poénosak, van egyéniségük... nem értem, pedig nincs apa komplexusom, de olyan mások, mint a 20 évesek. Jó velük lenni, bókolnak, flörtölgetünk, de ennyi, nem tudnám velük elképzelni az életemet (meg családjuk van amúgy is), de velük jobban megtalálom a hangot. Vagyis ez így nem igaz, mert mindenkivel elvagyok, elbeszélgetek a velem egyidősekkel is, csak ők mások, vagy még nem találtam rá arra, aki korban hozzám illő és megfelelne. Csak attól félek, hogy beleszeretek végleg, és nem lesz visszaút.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://xelem.blog.hu/api/trackback/id/tr441482937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.